Felelős: Farkas Csilla
Farsang története kiállítás
A farsang egy zajos nevetéssel teli mulatság amelyet ősi hiedelmek, babonák hívtak életre. A középkori hiedelmek szerint a tél utolsó napjaiban, amikor a nappalok egyre rövidebbek, azt hitték, hogy a Nap elgyengül, és a gonosz szellemek ez által életre kelnek. Ezért vigadalommal, felvonulással beöltözéssel és boszorkánybábú égetéssel akarták ezeket a gonosz szellemeket elűzni. Ezért a régi jelmezek, mind ijesztőek voltak, hogy elűzzék a halált és a hideget. Az első jelmezesek pedig halottas menetet imitálva masíroztak, ebből alakult ki a mai modern karnevál. A kiállítás az ókortól kezdve feleleveníti a farsangi néphagyományokat.
Kisze-báb égetés
A gyerekekkel szalmabábut készítünk és öltöztetünk fel rongyos ruhába, majd tavaszi dalokat énekelve végighordozzuk az iskola udvarán. Száraz ágakból, apró fából, szalmából rakott máglyára állítjuk a „kiszebábút”, majd a tüzet meggyújtjuk, és a bábút elégetjük. Majd óriási kört alakítunk, és tavaszi dalokkal, hívogatjuk a jó időt, és kívánunk jó egészséget. Megbűvölve figyelik, hogyan hamvad el végre a tél, vele együtt a betegségek is, s adja át helyét a gyönyörű szép tavasznak; a hideg szürkeség a fényes melegnek. Ezzel a népszokással varázsoljuk be a tavaszt, s kívánjuk, hogy mindnyájan jó egészségnek örvendhessünk!
