Már több éve hagyomány, hogy az ’56 –os forradalom faluszintű megemlékezésére a Gáborjáni Önkormányzat szervezésében, iskolánk tanulói emlékműsorral készülnek. A műsor az ’56 –os események összefoglalása volt, dalokkal, prózákkal felcsendülő zeneművekkel színezve. Célom, a felkészülés során nem pusztán a művek spontán betanítása volt, hanem az életkori sajátosságokat figyelembe véve a gyerekek érzékenyítése a forradalom történéseire. Az önként szerepeket vállaló tanulókkal kisfilmek segítségével tekintettük át e történelmi korszakot, ösztönözve a megemlékezés fontosságát.
Idén először kezdeményezésemre lelkész úr támogatásával az ünnepségünket a református templomban tarthattuk meg ünnepi istentisztelet keretében. A helyszín sajátosságait kihasználva állítottam össze a programot. Ez jó lehetőséget adott arra, hogy meghívjam az esztári felső tagozatból énekkaros diákjaimat és iskolánkban tanító művésztanárainkat, akik örömmel vállalták a fellépést, ezzel is színesítve előadásunkat. A Himnuszt és a Szózatot orgona kíséret mellett énekelhettük mindannyian. A templom akusztikája csak fokozta a felcsendülő dallamok hangzását, a zongoraműveket, citera muzsikát, mellyel emeltük a megemlékezés színvonalát.
A műsor zárásaként minden tanuló a templom melletti kiskertben lévő emlékműnél egy mécsest és virágot helyezett el. Ezt követve a helyi szervezetek, iskola, óvoda, egyesület képviselői tették le a kegyelet koszorúit.
Büszke vagyok iskolánk tanulóinak színvonalas előadására mely méltó megemlékezés volt. Megtisztelő és öröm volt számomra a felkészítés.
„Magyarok voltunk, magyarok leszünk,
míg szól a dal ’56-ért,
míg a szívünk dobog ’56 él!”
(Pintér Béla: ’56 él!)
Szabó –Kovács Ida
